Merített papír

 A papírkészítés rövid története, avagy: mi is az a pergamen?

A papír feltalálása előtt különféle anyagokat használtak írásra: a puha agyagba írott, aztán cseréppé égetett lapokat, később a nagyra nőtt növényleveleket, állatbőröket, a pergament, viaszlemezeket, különösen pedig a papiruszt. Ez az utóbbi igen sokáig helyettesítette a papírt, amelynek aztán a nevét is adta. Az Egyiptomban honos nádfajta – papyrus – háncsából készítették az írásra alkalmas tekercseket. Külföldi múzeumokban őriznek 5500 éves papiruszokat. Amikor a papirusz mennyisége vészesen fogyni kezdett, valami más alapanyag után kellett nézni. 3500 évvel ezelőtt a pergamen volt az az anyag, amely rövid időn belül kiszorította a papirusztekercsek használatát. A pergamen tulajdonképpen különböző állatok szőrtelenített, simított bőre. Leginkább bárány, kecske vagy borjú bőréből készült, melyet addig finomítottak, míg olyan puha és finom felületet nem kaptak, amelyre írni lehetett. Ennek a bőrnek első gyártási helye a kisázsiai Pergamon volt, innen is kapta a nevét. Nagy előnye volt a pergamennek, hogy hajtogatás közben nem töredezett. Így több lapot lehetett könyv alakba összefűzni.

A papír eredete

A mai értelemben vett papír kínai eredetű, és feltalálása Caj Lun-nak, Ho Ti császár miniszterének nevéhez fűződik időszámításunk szerint 105-ből. Javasolta a császárnak, hogy a nehéz bambusztábla és a drága selyem helyett papírra írjanak. A császár elfogadta és elrendelte a papírkészítés elterjesztését. A papír növényi rostból készült, írásra alkalmas lap, röviden rostnemez. A papírszükséglet a XV – XVI. században az írás elterjedése, valamint a nyomtatás feltalálása (közigazgatás, Gutenberg) és elterjedése következtében rohamosan nőtt, a papírkészítés módszerei is továbbfejlődtek.

Papírmalmok Magyarországon, a merített papír elterjedése

Amikor a 14. század első „királyt kereső” évei után a Nápolyban uralkodó Anjou-házból származó Károly Róbert megválasztásával megerősödtek az itáliai-magyar kapcsolatok, hazánkban is megjelent a papír. Írott emlékünk azonban sajnos nincs a kezdetektől, s így a mikor és a hogyan kérdésekre pontosan nem válaszolhatunk. Csak azt tudjuk, amit a fennmaradt legelső papíroklevelünk, Gentilis bíborosnak Pozsonyban, 1310. május 12-én kelt oklevele. Több mint háromszáz évig a papírkészítés elégítette ki írásműveltségünk íróanyag-szükségletét. A merített papír volt az igazgatás, a kultúra és a civilizáció haladásának fő eszköze, viszont a papírkészítés ezek fejlődésének függvénye.

A magyarországi papírkészítés történetével többen foglalkoztak. Ki kell emelni közülük Bogdán Istvánt, aki a levéltárban meglévő anyagok feldolgozásával, sőt azon túl is terjedő kutatásaival megkísérelte fellelni mindazokat a papírmalmokat, amelyek a történelmi Magyarországon működtek. Másrészt Varga Nándor Lajos munkássága fontos, az általa kimunkált és fába metszett vízjelek a magyar kultúrtörténet értékes részét képezik, különösen értékesek a székelyföldi sepsiszentgyörgyi relikviák, valamint a Kolozsvár, Brassó és Nagyszeben vidéki egykori papírmalmokból fennmaradó emlékek. A 16. század első felében alapították az első magyar papírmalmot Lőcsén. A 17. században összesen 33 papírmalom működött, többségük északon. Csak a harmincas években gyorsul valamit az ütem, ekkor már Baranya, Sopron, Vas, Veszprém megyékbe is berajzolhatjuk a papírmalmokat. 1802-ben harmadszori kísérletre alapították a diósgyőrit (amely gyárként még mindig üzemel). Összefoglalva e 300 esztendőt számszerűleg szép eredményt kapunk: 158 papírmalom megindulásáról és működéséről van tudomásunk. Megállapítható, hogy papírkészítésünk majdnem teljes egészében kielégítette a hazai szükségleteket.

Merített papír szárítása papírmalomban

Merített papír a XXI. században

Napjainkban a merített papír  kuriózumnak számít, mindössze 4-5 nagyobb műhely foglalkozik a készítésével. A legjelentősebb közülük a Vincze Papírmerítő Műhely, mely méltán érdemelte ki a Hungarikum címet! A szentendrei székhelyű Vincze Papírmerítő – élén Vincze László alapító-tulajdonossal – cégünk kiváló partnere. Az, hogy a merített papír valóban kézzel készül, számunkra/számomra mi sem bizonyítja jobban, hogy sohasem találok két teljesen egyformát. Icipicit más a rojtok helyzete és nagysága, icipicit más a színárnyalat, a tapintáskor érzett puhaság, az érdesség, a vastagság… Sőt, még a csipesz nyoma is jól látható rajtuk, melynek segítségével napokig szárítják őket. Partnerünk a 2000 éves, ősi módszerrel állítja elő, nem cellulózpépet használ.

Köszönjük, hogy másnak is ajánlja!